A kezdet kezdetén

Tényleg öt éve lenne már, hogy először találkoztam a Majomkirállyal?...

Már nem is emlékszem, honnan jött az ötlet. (Kati, te voltál?...). Egyik pillanatról a másikra leküzdhetetlen vágyat éreztem egy kis kínaira. Nem kajára. Könyvre. Nekivágtam hát az antikváriumsornak a Múzeum körúton, és az utolsó boltban, a legalsó polcon, szembejött a könyv. Csak úgy.

A tricksterek* valahogyan mindig megtalálnak engem. Fene érti hogy csinálják. Előbb-utóbb mindegyik nálam köt ki, valódiak és képzeltek egyaránt. Egy kicsit se bánom.

(Aki próbálta már beszerezni ezt a könyvet, az tudja, hogy nem egy egyszerű feladat. Csak és kizárólag akkor bukkan fel, amikor nem számítasz rá. Akárcsak a legtöbb trickster. Egész addig valami poros kis antikvárium sarkában bujkál, amíg hátat nem fordítasz - vagy ki nem fogysz a havi könyvpénzedből - és akkor rád veti magát. Csongor Barnabás gyönyörűséges magyar fordításában. Hát lehet rá haragudni?)

Most, öt évvel később, az egész könyv úgy él bennem, mint egyetlen színes, kalandos utazás.
(Elmegyek reklámszövegeket szerkeszteni.)
És ezennel belevágok ismét. Ezúttal tudom, mire számítsak, és ettől csak még izgalmasabb az egész.

Ulf feljebb (lejjebb) feltette a kérdést, hol is érdemes ezt a történetet kezdeni. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy az elején. Az túl egyszerű lenne. A tricksterek köszünő viszonyban sincsenek az egyszerűvel. Ellenben a könyv kezdése azért mégiscsak mond valamit: kezdetben vala a Legenda, a Teremtés, a Vadonatúj Világ, a Színek, Fellegek, és a Kicsi Szivárványos Pillangók... és aztán jött a Majomkirály, és eljöve véle a Vagányság.
Ez aztán a Nagy Bumm.

*A továbbiakra nézve: aki nem tudja még, mi az a trickster, az sürgősen adja hozzá a szótárához, mert továbbra sincs rá megfelelő magyar fordításom. Bajkeverő, kópé, csirkefogó, pimasz, mókamester. vagy valami hasonló. Higgyétek el, tudni fogjátok miről beszélek.